Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Lecsatolta a fegyverét, és beült a kocsiba. Elindult az őrsre, hogy befejezze a munkát, aztán végre hazamehessen Kithez.

Tíz perccel később befordult az őrs parkolójába és leállította a motort. Mielőtt kiszállt volna, megszólalt a mobilja. Ryder volt az.

— Na, mondd — szólt bele.

— Mac, mit mondtál, mikor végez Kit?

Mac összeráncolta a homlokát. Nem tetszett neki az aggodalom, amely Ryder hangjában hallatszott. A fickó sohasem aggódott, hacsak nem volt rá jó oka.

— Tizenegykor. — Újra megnézte az óráját. A fenébe, már majdnem éjfél.

— Nincs itt — mondta Ryder. — Nem hiszem, hogy járt itt valaki az éjszaka.

Mac ereiben megfagyott a vér.

— Próbáltad a házánál?

— Igen, egy perccel ezelőtt voltam nála, ott sem járt senki. Megpróbáltam felhívni a mobilját, de nem válaszol. Felhívtam a bárt, és Rose azt mondta, hogy Daviddel leléptek fél tizenegykor.

Mac gondolatai szélsebesen kavarogtak. Másfél órája? Akárhová vitte is David, nem tarthatott másfél óráig.

— Maradj, ahol vagy, átmegyek hozzád! — mondta Mac.

Kiviharzott a parkolóból kétméteres gumicsíkot húzva. Pontosan három perccel később hatalmasat fékezett a saját bejárója előtt. Ryder leugrott a verandáról, ahol rá várt. Odament hozzá. Aggódó kifejezés ült az arcán.

— Senki sem látta Davidet vagy Kitet, mióta elmentek. David nincs otthon.

Furcsa bizsergés indult el felfelé Mac gerincén. David mondott valamit korábban. Csak most döbbent rá. A felismerés mellbe vágta. Elakadt a lélegzete.

— A rohadt állat! A rohadt állat!

— Mi van? — kiáltott fel Ryder.

— Ő volt. Végig ő volt! — ordította Mac.

— Ki?

— David! Este mondott valamit Kit tetoválásáról. Pontosan tudta, hogy néz ki, és hol van!

Ryder szeme izzani kezdett.

— Soha nem mutatta meg senkinek rajtunk kívül, és pontosan tudom, hogy magától nem beszélne róla senkinek.

— Így igaz! Ez azt jelenti, hogy a szemétláda maga látta rajta. A pokolba, Ryder! Ő erőszakolta meg! Az a rohadék megerőszakolta!

Mac szabad folyást engedett a dühének. Az öklével a kocsija ajtajára ütött. A karosszéria alaposan behorpadt az ütés nyomán.

— Meg kell találnunk őt, Ryder. Az a szemét elvesztette az eszét. Nem is akarok arra gondolni, mit művelhet vele.

— A legjobb lesz, ha szétválunk. Én nyugatra megyek a motorommal. A tiéd kelet. A telefonom végig be lesz kapcsolva. Hívj fel, ha megtudsz valamit!

Mac bólintott.

— Felhívom az őrsöt. A többiek is keresni fogják.

Kit lassan magához tért. Érezte, hogy hozzáér egy ismeretlen kéz. Valaki a testét simogatja. Összerezzent az undortól. Kinyitotta a szemét, pislogott, megpróbált átlátni a sötétségen. Mozdulni akart, de érezte, hogy furcsa pózban fekszik. A kezét a háta mögé kötözték a csípőjénél. Fájdalmasan a hátába nyomódott, ahogy rajta feküdt. A mellkasa ívbe feszült. Megpróbált oldalra fordulni, hogy újra érezze a karját. Istenem, vajon hol lehet?

Sötét volt. Csak az utastér lámpája világított az éjszakában. Aztán egyszer csak meglátta a férfit. David baljósan bámult rá. A szemében vad vágy tükröződött. A vágy, hogy ismét fájdalmat okozzon neki.

Hideg fém ért Kit bőréhez. Körbepillantott, és rájött, hogy a férfi furgonjának platóján fekszik. A lába lelógott a hátsó lapról. Ahogy végignézett magán, látta, hogy David megfosztotta a farmerétől és a pólójától. Csak a melltartója és a bugyija volt rajta, egyébként teljesen meztelen volt.

— Látom, felébredtél — mondta a férfi.

— Bravó, Sherlock!

David arcul ütötte. Csillagokat látott.

— Fogd vissza a nyelved! — figyelmeztette a férfi.

— Mert különben? — incselkedett a lány. — Mintha nem tetted volna már meg velem a legrosszabbat, ami történhet.

David komolyan ránézett, mire a lány elnémult.

— Ó nem, Kit. Messze nem tettem még meg veled a legrosszabbat. Messze nem. Szeretkeztem veled. Megmutattam, mire vagyunk képesek együtt. De mindent eldobtál magadtól, hogy Mac és Ryder ribanca legyél.

— Megerőszakoltál! — vágta a lány a férfi arcába.

David megrázta a fejét. Lenyúlt, megfogta a lány térdét és megszorította. Durván szétfeszítette a lábát, és közelebb húzódott. Az ég kegyelmezzen neki! Teljesen kiszolgáltatott pózban feküdt ott.

— Adok neked még egy esélyt, Kit. Egy esélyt, hogy meglásd, mennyire jó lesz.

— Ezért kötöztél meg? — kérdezte a lány szemrehányóan. — Tudod, David, ha ki kell kötnöd egy nőt ahhoz, hogy megdugd, sanszos, hogy nincs annyira oda érted.

— Fogd be a szád! — üvöltötte a férfi.

De a lány nem hallgatott el. Hat hónappal korábban áldozattá vált. Ezúttal nem lesz az. A szemétláda meg fogja keserülni, amiért visszaélt a barátságukkal. Kit nem sok embert ajándékozott meg vele.

David lerántotta az egyik melltartópántját, és a melle kiszabadult. Kezével végigsimogatta a lány testét. Kit keményen küzdött, hogy elkerülje az érintését. Amikor David hüvelykujja megérintette a mellbimbóját, elvesztette az önuralmát, és szabad utat engedett a dühének.

Felrántotta a lábát a mellkasához, és a férfi arcába rúgott. David hátrazuhant, és az orrához kapott. Kit nem adott neki esélyt arra, hogy felocsúdjon. A plató pereme felé gurult, és amikor David újra fölékerekedett, ismét az arcába rúgott.

Ez már elég időt adott neki arra, hogy lekecmeregjen a furgonról. A földre zuhant. Fájdalmában felszisszent. A keze még mindig össze volt kötve, támaszt keresett a földön. Feltápászkodott, és rohanni kezdett az életéért.

Mögötte David dühösen felordított, és a nyomába eredt.

Kit egyenesen a körülöttük lévő erdőbe rohant. Fogalma sem volt róla, hogy hol van vagy hová megy, de képtelen lett volna ott maradni, és végigcsinálni, amit a férfi művelni akar vele.

A faágak az arcába csapódtak. Indák és tüskék horzsolták fel a lábát, de ő csak rohant vakon tovább. A vér a halántékában dobolt. Egyre mélyebbre futott a sötétségben, halálosan rémülten, semmit nem látva.

A lába elakadt egy gyökérben, és elveszítette az egyensúlyát. Előrezuhant, a homlokát beütötte a talajba. Ott feküdt, levegőért kapkodott. Kétségbeesetten próbálta összeszedni minden erejét, hogy fel tudjon állni, és újra futni kezdjen.

Gondolkodj, Kit, gondolkodj! Higgadtnak kell maradnia, ha meg akarja őrizni az előnyét Daviddel szemben. Ha levágott fejű csirkeként rohangál az éjszakában, könnyedén elkaphatja. Túl kell járnia az eszén.

Sikerült feltornáznia magát, és felállt. Felnézett az égre, hátha megpillant egy csillagot a fekete ágak között. Támpontra volt szüksége. Valamire, ami megakadályozza, hogy körbe-körbe rohangáljon, míg a férfi el nem kapja. Ráadásul mindezt csendben kellett tennie.

Egyszer csak meghallotta a férfi csörtetését az erdőben. Rögtön elfeledkezett az összes tervéről, és vakon rohanni kezdett ismét.

Fogalma sem volt, mennyi ideig loholt kétségbeesetten. A tüdeje fájt, mintha valaki lángszóróval égetné. A lába remegett és folyton összecsuklott. Nem számolta, hányszor esik el, csak ment és ment előre, még mélyebben a sötétségbe.

Végül az erdő ritkulni kezdett. Már nem kellett a sűrű növényzeten átverekednie magát. Nekiiramodott. Erősödött benne a remény, de a lába hirtelen egy lyukba tévedt. Rosszul lépett, a bokája megrándult, és fejjel előre egy kupac falevélre zuhant.

Felsikított, ahogy a fájdalom belehasított a lábába. A kétségbeesés könnyei áztatták az arcát. A szeme lecsukódott a kimerültségtől, és egyre jobban elernyedt. Nem állhat meg most.

Elkezdte magát vonszolni a földön. Egy idő után már egyetlen centimétert sem tudott haladni. Csillagokat látott, és elveszítette az eszméletét.

Mac, mint az őrült, hajtott végig a poros földúton. Öt perccel korábban jelentették, hogy egy Pickup, aminek a leírása megegyezett David kocsijával, befordult a kereszteződésben.

Ryder a motorján követte. Mac erősítést hívott, két rendőrautó is úton volt.

Ismét cserbenhagyta a lányt. Magára hagyta, és kiszolgáltatta a támadójának. Mac dühében a kormányra csapott, és eszeveszett tempóban hajtott.

Az úton előtte megvillant valami. A fényszóró fényébe egy kocsi hátsó lámpája került. Mac beleállt a fékbe, métereket csúszott a kavicsos úton, majd megállt a jármű közelében. Kiugrott a kocsiból, és előrántotta a fegyverét. Ryder is odarohant, a távolban szirénázó rendőrautók közeledtek.

— Az ő kocsija — mondta Mac.

Ryderrel az álló kocsihoz rohantak, de üresen találták. Mac körbejárta, és látta, hogy a plató hátsó oldalát lenyitották. Megragadta az övén lógó zseblámpát és a platóra világított. Megdöbbent, amikor meglátta a vérnyomot a plató hátsó részén.

Pár másodperccel később két rendőrkocsi futott be, a fényszóróik Macre világítottak.

Ray Hartley és Sean Gardner, a seriff két beosztottja szállt ki a kocsiból, és David furgonja felé siettek.

— Találtál valamit, Mac? — kérdezte Ray, ahogy közeledtek.

— Semmit — válaszolta Mac.

— Gondolod, hogy az erdőben vannak? — kérdezte Sean.

Mac reccsenést hallott a háta mögül, mire azonnal megfordult. Felkapcsolta a lámpáját, és döbbenten látta, hogy David botorkál kifelé az erdőből. Macnek elállt a szívverése. Vérfoltok tarkították David ingét. Rosszul festett, vérzett, és karcolások voltak mindenütt az arcán. A ruhája elszakadt. Mintha csak az életéért küzdött volna.

A három rendőr egyszerre rántotta elő a fegyverét.

— Térdre! — üvöltötte Sean.

Mac odarohant, ahol David a földre esett. Düh öntötte el a testét.

— Hol van? — üvöltött rá. — Hol van Kit?

Felrántotta Davidet a földről, és megragadta a véres ingét.

— Mit tettél vele?

David mosolygott. Üres kifejezés ült az arcán, baljós és gonosz.

— Szeretnéd tudni, mi?

Mac elvesztette a fejét, az öklével David arcába csapott. A férfi a földre zuhant, Mac utánanyúlt. Ryder, Sean és Ray meg sem próbálta feltartóztatni.

Mac ökle újra és újra lecsapott.

— Mondd meg, hol van!

David azonban néma maradt.

Végül a többiek rángatták el Macet David összevert testétől. Mac vonaglott, és úgy küzdött, mint egy őrült. David megölte. A lelke mélyén tudta. Valahogy biztos volt benne.

Könnyek áztatták az arcát, miközben a többiek lefogták, és az egyik kocsihoz szorították.

— Nyugodj meg, ember! Meg fogjuk találni, esküszöm — mondta Sean közel Mac füléhez.

Vajon mit fognak találni? Mac elfordult, és a kocsi oldalának támaszkodott. Istenem, meg kell találnia. Nem hagyja, hogy egyedül legyen az erdőben.

— Nem tudhatod biztosan, hogy megölte-e — nyugtatta Ray csendesen. — A múltkor sem akarta megölni. Van rá esély, hogy ott van valahol az erdőben. Megsebesült, de még él.

Mac keze ökölbe szorult, ahogy hatalmas düh lett úrrá rajta.

— Hívjatok ide mindenkit! — mondta rekedten. — Nem fogok nyugodni, amíg meg nem találjuk!

Mac Ryderre nézett, akinek arckifejezése legalább annyira kísérteties volt, mint neki magának. Ryder bólintott.

Ray a járőrkocsihoz ment, és egy táskával tért vissza.

— Van itt néhány lámpa és egy jelzőpisztoly. Sean rádión beszólt, hogy küldjenek keresőcsoportot. Mi bevisszük ezt a tetűt, aztán visszajövünk segíteni. A rádiótok legyen bekapcsolva, és lőjetek fel egy rakétát, ha megtaláltátok.

Mac odaadta az egyik lámpát Rydernek.

— Váljunk szét! — Ryder bólintott és elindult az erdőben.

Miközben Mac a sűrű növényzeten verekedte magát keresztül, egyre kevesebb reménye maradt. Hogy a pokolba fogják megtalálni a lányt ebben a bozótban? Izzadság gyöngyözte a homlokát. A nedves és fojtogató éjszakai levegő baljós árnyékként vette körül.

Órákon keresztül taposott a sűrű növényzetben, és körbe-körbe világított a zseblámpájával. Addig kiabálta Kit nevét, míg berekedt.

Sean és Ray már szólt neki rádión keresztül, hogy önkéntesek egy csoportjával megkezdték a keresést. Ahogy telt-múlt az idő, Mac egyre biztosabb lett benne, hogy csak egy holttestet találnak majd.

A rádió recsegni kezdett. Mac egy pillanatra megtorpant. Letörölte az izzadságot a homlokáról, és a szája elé emelte a rádiót.

— Ryder, találtál valamit?

Tudta, hogy felesleges a kérdés. Ryder azonnal szólt volna neki, ha talált volna valamit. A csend azonban lassan megőrjítette Macet.

— Semmi.

A szó tele volt kétségbeeséssel. Kis híján megtörte Macet. Lehunyta a szemét és a lány nevét kiáltotta. Azt kívánta, bárcsak válaszolna rá.