Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Az egyetlen hang, ami hallatszott az erdőben, a fatetvek percegése volt.

A feje fölött kezdett világosodni. Mac tudta, hogy nincs messze a hajnal. Már régen meg kellett volna találniuk.

Újra nekiindult, nem volt hajlandó szembenézni a kudarccal. Az út könnyebbé vált, ahogy ritkult az aljnövényzet. Megszaporázta a lépteit, és a zseblámpával fürkészte az erdőt.

Majdnem elkerülte a figyelmét a fehér folt, ahogy elmozdította róla a fénycsóvát. Azonnal visszarántotta a lámpát, és a szíve majd megállt, amikor alaposabban szemügyre vette a helyet.

Az aljnövényzetbe ágyazva, kis híján teljesen befedve levelekkel és száraz ágakkal Kit feküdt. Arccal lefelé hevert mozdulatlanul. A kezét a háta mögé kötötték. Csak alsónemű és melltartó volt rajta. Mindkettő el volt szakadva.

Mac torka elszorult. A lány felé rohant.

— Kit! Ó, Istenem, Kit! — átfordította a lány testét, és a karjába vette. Az arca rettenetesen sápadt volt, tele sebbel. Vér. Kinek a vére?

— Kit, baby, édesem, istenem, ne halj meg!

Mac nem tudta, mihez kezdjen. Remegő kézzel kitapintotta a lány pulzusát. A szíve majd megállt, és elakadt a lélegzete, amikor enyhe pulzust érzett a nyakán.

Előrántotta a zsebkését, és elvágta a kötelet. A lány keze lehanyatlott. Nagyon óvatosan megfordította, és a karjába vette. A táskája. A táskájára van szüksége.

Visszaengedte a lányt a földre, a táskájához kúszott, kirántott belőle egy takarót és a jelzőpisztolyt. Kithez fordult, és a takarót a meztelen teste köré tekerte. Kezébe vette a rádiót, de nagy sietségében elejtette. A foga között szitkozódott, és ismét felkapta.

— Megtaláltam! Él! Fellövök egy fáklyát!

Eldobta a rádiót, és a hajnali ég felé tartotta a fegyvert. A jelzőfény a fák fölé emelkedett, élénkpiros csóvát húzva maga után.

Ryder hangja hallatszott a rádióban.

— Máris indulok felétek!

— Egy mentőautó áll készenlétben — szólalt meg Ray.

Mac magához szorította a lány testét, szorosan tartotta, és előre-hátra hintázott vele.

— Kit, baby, kérlek, maradj velem! — suttogta. — Kelj fel, baby, szükségem van rád! Istenem add, hogy jól legyen!

Mac elsimította a lány összetapadt haját a piszkos arcából. Az ujja remegett, ahogy megérintette a sötét sebet az arcán. Mit tett veled David? Az arcát a lány nyakába fúrta és érezte, hogy könnyek áztatják el.

— A pokolba, Mac, világíts már vagy valami!

Mac felkapta a fejét, amint meghallotta Ryder szitkozódását a távolban. Felkapta a lámpáját és hadonászni kezdett vele.

— Erre, ide! — kiáltotta.

Másodpercekkel később hallotta, hogy Ryder felé csörtet az erdőben. A hang egyre közeledett, majd Ryder egyszer csak megjelent a tisztáson.

Odabotorkált Machez és a földre zuhant.

— Hogy van? — kérdezte elhaló hangon.

— Életben van! — monda Mac. — Ki kell vinnünk innen, de egyedül képtelen vagyok rá. Mutasd az utat.

— Gyerünk! — mondta Ryder határozottan.

Ryder összeszedte Mac lámpáját, a riasztópisztolyt, és Kit teste alá nyúlt. Mac Ryder karjába tette, és igyekezett lábra állni. Majd megszakadt a szíve, amikor meglátta, milyen magatehetetlenül fekszik Ryder karjában.

Mac szorosabbra tekerte a plédet a lány testén, aztán finoman átvette Rydertől, és a saját karjában tartotta. A lány feje a mellkasának támaszkodott. Mac az arcát a lány fejéhez támasztotta.

— Mit gondolsz, milyen messzire vagyunk onnan, ahonnan elindultunk? — kérdezte Mac.

— Nem messze. Egyenes vonalban futott.

— Ha futott — mondta Mac csendesen.

— Küzdött ellene — mondta Ryder keményen. — A vér David ingén a sajátja.

Kit remegni és mocorogni kezdett Mac karjában. Halk hangot hallatott. Félelem és kétségbeesés érződött rajta. Mac magához ölelte.

— Kit, baby, hallasz? Itt vagy velem, édes. Már biztonságban vagy. — Az ajkát a lány homlokára szorította. — Beszélj hozzám, baby! — suttogta.

Kit hallotta a férfi hangját, és a teste megfeszült. A rohadék megtalálta. Csendben kell maradnia, nem mozdulhat. Megtalálta. Mennyi idő telt el, mióta elesett? Vajon volt elég ideje, hogy beérje?

A hang a fejében egyre hangosabb lett. Emberi hang volt. Megremegett, amikor a rettegés ismét elhatalmasodott rajta. Könnyek áztatták az arcát.

— Baby, ne sírj, megtaláltunk! Esküszöm, hogy többé nem bánthat!

Mac. Kit fáradtan pislogott. Sötét volt. Olyan sötét. Aztán meglátta a fényt. Mozgó fény.

— Drága, hallgass rám! Már biztonságban vagy.

Ryder?

A lány kinyitotta a szemét, és még erősebben pislogott.

— Mac? — szólalt meg rekedten. — Ryder?

— Itt vagyunk, Kit.

— Mac.

Könnyek homályosították el egyébként sem tiszta látását. Zokogni kezdett. Érezte a férfi karját maga körül, és hirtelen rájött, hol van. Macnél. Nem Davidnél.

Előre-hátra mozgott a teste. Érezte, hogy a férfi ringatja. Gyengéd kéz törölte le a könnyeket és a piszkot az arcáról. Végre kitisztult az arc a feje felett.

Meleg ajak csókolta a homlokát, a szemét, az arcát.

Kit hevesen remegni kezdett, ahogy rájött, mi történik vele. Mac valahogy rátalált. Megmentette az életét. David nem bánthatja már.

— Kit, beszélj hozzám, édesem! Megsérültél?

Érezte, hogy mozog, látta az előttük mozgó fénycsóvát. Hunyorított, megpróbálta kivenni a környezetét.

— A bokám — mondta rekedten. A kezét a torkához tette, megnyomkodta, hátha elmúlik a kellemetlen érzés, amit a beszéd okozott. Ennyit kiabált volna?

Mac megállt. Ryder megfordult a lámpával. Kit bokájára világított, Mac pedig óvatosan megvizsgálta. A lány felszisszent, amikor kitapintotta a fájó pontot.

— Sajnálom, baby.

— Nem hiszem, hogy eltört — szólalt meg Ryder. — De jól feldagadt.

— Nem szabad ráállnia — monda Mac határozottan.

Kit megszorította Mac nyakát.

— David — suttogta.

Tudniuk kell, ki tette ezt.

Mac karja megfeszült, acélpántokként szorította.

— Ne aggódj miatta, Kit. Soha többé nem fog bántani.

— Már tudtad?

— Igen, baby. Most pihenj! Ryder nemsokára kivezet minket az erdőből.

Kit finoman Mac mellkasához támasztotta a fejét, miközben továbbmentek. Az inge izzadt volt. A szíve a lány fülében dobogott, közelebb húzódott hozzá. Lehunyta a szemét, és engedte, hogy a könnyek árja áztassa az arcát.

Mac megszaporázta a lépteit, amint megpillantotta a fák között a lámpafényt. Nehezen lélegzett. Izzadságcseppek gördültek végig a szemöldökén, és pislogott, ahogy a sós folyadék a szemébe cseppent.

— Átvegyem? — fordult vissza Ryder.

— Nem kell — mondta Mac. Kit teste könnyű volt, egyébként sem engedte volna ki a kezéből. Egyetlen másodpercre sem.

Jó néhány hosszú perc után a két férfi kilépett az erdőből. Ray és Sean odasietett hozzájuk, és felajánlották, hogy elveszik Kitet. Mac megrázta a fejét, és a közelben várakozó mentőautó felé indult.

— Le foglak tenni, édes. Az orvosok itt várnak rád, hogy megvizsgáljanak.

— Ne — suttogta a lány. — Ne hagyd, hogy így lássanak.

Mac torka összeszorult. Igyekezett lenyelni a gombócot. Megcsókolta a lány homlokát.

— Kórházba kell menned, baby!

— Gyere velem. Nem akarok egyedül menni.

— Nem foglak magadra hagyni, Kit. Megígérem.

— Tudom.

A lány halványan elmosolyodott. Mac még soha nem látott ilyen csodálatos dolgot.

Letette a lányt a várakozó hordágyra, és elrendezte rajta a takarót. A mentőorvos közeledett. Mac feltartotta a karját, amikor az orvos le akarta venni róla a takarót, hogy megvizsgálja.

— Várjon vele! — mondta halkan.

Az orvos megértően bólintott, és intett a társának, hogy emeljék a hordágyat a mentőbe.

— Mögöttetek leszek — mondta Ryder.

Mac bólintott, és bemászott a mentőautóba. Amikor elindultak, lenézett Kitre. Nagyon törékenynek látszott. Az arca sápadt volt, sebekkel teli. Mac odanyúlt, és a lány kezére tette a sajátját. Kit megszorította, és szorosan tartotta, ahogy ugráltak és imbolyogtak az úton. Mac mellett az orvos figyelmesen nézte Kitet, de nem nyúlt hozzá.

Mac felemelte a lány kezét, és az ajkát a tenyeréhez szorította.

— Szeretlek. Nem tudom, mit tettem volna, ha elveszítelek. Azt hittem, elvesztettelek.

A lány zöld szeme megtelt könnyekkel. Kicsordultak a szeme sarkában.

— Olyan ostoba vagyok — mondta a lány rekedten.

Mac a kezét simogatta. Nem tudta, miről beszél Kit, de nem is volt fontos. Csak az számított, hogy itt van, megérinti, és őt nézi a gyönyörű szemével.

— Megérkeztünk — mondta az orvos. Mac megkapaszkodott, ahogy bekanyarodtak a kórház elé.

Elvette a kezét, nehogy megrántsa Kit karját. A mentőautó ajtaja hamarosan kinyílt, és a kórházi személyzet kivette a hordágyat. A lány megszorította Mac kezét. A tekintetében félelem ült.

— Nem megyek sehová, baby, esküszöm.

Kit szorítása engedett. Mac kiugrott a kocsiból, és a hordágy után indult, amelyet a vizsgálóba toltak. Senki sem próbálta meg feltartóztatni, amikor belépett a helyiségbe, ami jó döntés volt, mert úgysem tágított volna.

Egy idősebb nővér vette kezelésbe Kitet, és kórházi köpenyt adott rá. Miután közölte, hogy az orvos hamarosan megérkezik, elment és egyedül hagyta Macet a lánnyal.

Mac egy széket tolt Kit ágyához, és leült. A kezét a lányéba fűzte, a másik kezével a karját simogatta.

Ryder másodpercekkel később toppant be a szobába, és azonnal az ágyhoz sietett. Mac arrébb húzódott, hogy elférjen.

Ryder átkarolta Kitet, és szorosan magához ölelte.

— Jól rám ijesztettél, drága!

Mac egy másik széket húzott Kit ágya mellé, hogy Ryder is leülhessen. Amikor helyet foglalt, Kit visszatette a kezét Macébe.

— Hogyan találtatok meg? — kérdezte Kit.

Mac és Ryder egymásra néztek. Nem tudták, mennyit mondjanak el a lánynak. Vallomást kell majd tennie, és Mac alig várta, hogy megtudja, mi történt vele. Nem akarta felkavarni az érzéseit, mielőtt szükség lett volna rá.

De nem kellett válaszolnia, mert az orvos belépett a vizsgálóba. Ugyanaz a nővér, aki korábban Kittel foglalatoskodott, a doktor mögött jött, és elkezdte kituszkolni Macet és Rydert.

— Meg kell vizsgálnunk, aztán megröntgenezzük a bokáját. Ha visszajött, nyugodtan bemehetnek hozzá — mondta a nővér.

Mac vonakodva követte Rydert a váróba. Sean és Ray odahívta őket magukhoz.

— Hogy van? — kérdezte Ray.

— Most vizsgálja az orvos. Magánál van.

— Ez jó hír. Figyelj, Sean és én elmegyünk letusolni és átöltözni. Ha visszajövünk, megnézzük, hogy van, és képes-e vallomást tenni.

— Köszönök mindent — mondta Mac.

Nézte, ahogy a két férfi távozik, aztán lehuppant egy közeli székbe. Ryder leült mellé és nagyot sóhajtott. Mindketten kimerültek voltak. Piszkos, izzadt ruhájuk sem javított az összképen.

— Milyen állapotban volt, amikor rátaláltál? — kérdezte Ryder halkan.

Mac megdörzsölte a szemét és észrevette, hogy a keze remeg. Istenem, soha többé nem akarja átélni azt a bénító félelmet.

— A földön feküdt, nem volt magánál, alig volt rajta ruha, a karját a háta mögé kötözték — válaszolta Mac.

Ryder dühében felszisszent.

— Jézusom, ugye nem gondolod, hogy…

— Nem tudom, haver, nem tudom! — Mac a tenyerébe csapott az öklével. — Hogyan lesz képes ezután bízni bennem, miután ennyiszer cserbenhagytam?

— Nem tudhattad, hogy David ennyire beteg őrült — vetette közbe Ryder.

Mac lehunyta a szemét. Fáradt volt, annyira átkozottul fáradt. Arra várt, hogy az orvos eltűnjön a fenébe, és visszamehessen Kithez.

— Rá kell gyújtanom! — motyogta Ryder.

Mac nagy szemeket meresztett rá.

— Azt hittem, leszoktál.

— Ja, de rossz ötlet volt.

— Inkább igyunk egyet, miután vége ennek az egésznek.

— Jól van. Ez elég jól hangzik.

Harminc perccel később Sean és Ray megjelent a baleseti sebészet bejáratában, tiszta egyenruhában. Mielőtt még odaértek volna Machez és Ryderhez, az orvos lépett a váróba a lengőajtón át.

Mac és Ryder felugrott, és elé sietett.

— Hogy van? — kérdezte rögtön Mac.

Az orvos elmosolyodott.

— Meg fog gyógyulni. A bokája alaposan meghúzódott, de nem tört el. Néhány napig mankóval kell járnia, aztán egészséges lesz, mint a makk.