Maya Banks - Vénuszdombi mesék

— Majd én, David.

Mac hangja tele volt dühvel. Kit látta, hogy Ryder alig néhány méterre áll tőlük, izzó tekintettel.

— Azt hiszem, tudom kezelni — mondta a lány szárazon.

Mac ránézett, de nem hagyta abba, felrántotta Geraldot a földről.

— Az a kurva betörte az orromat! — dühöngött Gerald.

Kit elsuhant Ryder mellett, és Gerald elé állt.

— Ha még egyszer hozzámérsz, seggfej, nem csak az orrodat fogom beverni.

Ryder félretolta a lányt, Mac pedig elkezdte az ajtó felé tuszkolni Geraldot.

— Nyugi, baby! — mondta Ryder.

Kit ránézett, és kirántotta a karját a kezéből.

— Minden rendben volt, amíg te és Mac meg nem jelentetek!

Ryder megvonta a vállát.

— Senki sem állítja, hogy nem így volt. Egész életünkben rád vigyáztunk. Ne várd el tőlünk, hogy egyik pillanatról a másikra abbahagyjuk.

Kit megdöbbent. Persze hogy vigyáznak rá. Mi másért lennének itt? Nyilván nem azért, mert szenvedélyes, vad szexre vágynak vele.

— Már nem ijedt kislány vagyok, Ryder — mondta halkan.

A férfi hosszan ránézett, tekintete a lányét fürkészte.

— Azt hiszem, te félsz, Kit. De ki ne félne? Valaki megtámadott. Bántottak.

Kit pislogott, és elfordult. Ő és Ryder nagyon hasonló körülmények között nőttek fel. Rettenetes családi élet, a szüleiket kurvára nem érdekelték. Időnként úgy gondolta, hogy a férfi jobban megérti, mint bárki más. Nagyon sok éjszakát töltöttek ők hárman együtt a tónál a valóság elől bujkálva.

Aztán Mac és Ryder elhúzott. Szörnyen hiányoztak neki. Amikor hazatértek, minden erővel azon volt, hogy feltámassza meghitt barátságukat. Bár ezúttal többet is akart. Tudta, hogy Ryder ugyanúgy van a kapcsolatokkal, mint ő. Semmi kötöttség, semmi zavaros érzelmi fellángolás. A szex nekik örömszerzést jelentett. Viszont nem tudta, mi a helyzet Mackel. Egy ideig azt gondolta, hogy a férfi legalább annyira akarja, mint ő, de a támadás mindent megváltoztatott. Tudva, hogyan nézett rá ő és Ryder azelőtt, még jobban bántotta az egész.

Ha nem lett volna annyira átkozottul szemérmes és ostoba, nem került volna bajba azon az éjszakán. Nem mintha nem lett volna részéről őszinte a dolog, de úgy tett, mintha csak flörtölne velük, és nehéz lenne megszerezni, és ezért drágán megfizetett.

— Nem szeretem, amikor így nézel — mondta Ryder.

Kit bűnbánón ráemelte a tekintetét.

— Elmész? — kérdezte, mert nagyon szeretett volna témát váltani.

Ryder összeráncolta a homlokát.

— Meg akarsz szabadulni tőlem?

A lány sóhajtott.

— Nézd, kedves, hogy te és Mac ilyen sokat vagytok körülöttem, de tényleg nem szükséges. Biztos van más is, amit szívesebben csinálnál. Valami jó kis nő, akit még egyikőtök sem dugott meg…

Érezte, hogy meleg kéz siklik a meztelen vállára. Beleborzongott, a testét elöntötte az izgalom. Mac.

— Lehet, hogy a nő, akit akarunk, még nem áll készen ránk — motyogta közel a füléhez.

Kit zavartan megnedvesítette az ajkát. Belefáradt a játszadozásba. Belefáradt az ártatlan flörtölésbe, amely sehová sem vezet. Belefáradt abba, hogy fél.

— Mit kellene tennie? Integessen egy nagybetűs „akarlak” táblával?

— Elmondhatná nekünk, mit akar — mondta Ryder.

— Mi van, ha fél? — suttogta Kit.

— Mitől fél? — kérdezte Mac.

— Elutasítás?

Mac az ujjával megérintette a lány állát, felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Kit szerette, hogy más, mint Ryder. Ryder sötét és vészjósló. Hosszú haj, tetoválás, fülbevaló — ő egy bőrruhás lázadó. Mac magas, izmos, remekbe szabott férfi. Sötétszőke haja rövid és kócos. Amikor Stetsont és csizmát visel, legszívesebben a teste minden porcikáját végigcsókolná.

— Elutasítás? — A férfi keményen a lány szemébe nézett. — Édes, az egyetlen ok, amiért nem kaptalak fel, és vittelek haza, az, ami hat hónappal ezelőtt történt. Megpróbáltam teret adni neked. Időt, hogy gyógyuljon a seb. De meg kell mondjam, fogytán a türelmem. Az elutasítás szóba sem jöhet. Mondd el, hogy mit akarsz!

A lány szája tátva maradt a döbbenettől. Nagyot nyelt, és zavarba jött. Aztán elhatalmasodott rajta a vágy. A melle fájt a kívánástól. A szükségtől. Ez az. Csak annyit kell tennie, hogy kinyújtja a kezét és elveszi, amit akar. Rettenetesen akarta őket. Mély levegőt vett, és megtette.

— Benneteket akarlak.

Mac tekintete elsötétült. A tenyerébe vette Kit állát, és a hüvelykujjával megsimogatta az arcát.

— Biztosnak kell lenned benne, Kit!

A lány szíve hevesebben kezdett verni.

— Biztos vagyok benne.

A férfi ajka az övéhez közeledett. Annyira szerette volna, ha megcsókolja, hogy szinte fájt. Mac ajka egy ideig az övé felett lebegett, aztán lassan elhúzódott tőle. Elvette a kezét az állától. A lány kis híján utánakapott.

Kit Ryderre pillantott, hogy lássa, mit váltott ki belőle az iménti válasza. A férfi visszanézett rá, és felhúzta a szemöldökét. A lány bólintott, mintegy válaszként a néma kérdésre.

— Nálam. Munka után — mondta Mac.

Vágy öntötte el a lány testét. A térde remegni kezdett, és forróság áradt szét benne.

— Itt maradok, amíg nem végzel — mondta Ryder hangosan.

Kit összeráncolta a homlokát.

— Nem lesz gond, Ryder. Nem én zárok. Rengeteg ember lesz itt, amikor elmegyek.

— Azon az éjszakán sem te zártál — mondta Mac csendesen.

A lány elpirult. Pontosan tudta, miért maradt olyan sokáig a bárban aznap éjjel.

— Jobb lesz, ha visszamész dolgozni, édes! — mondta Rose, miközben elment mellettük. — A vendégek kezdenek türelmetlenkedni.

— Mennem kell — mondta Kit. — De munka után találkozunk.

Indulni akart, de Mac megragadta a karját, és magához húzta.

Mielőtt bármit tehetett volna, a férfi felemelte a fejét, és az ajkát az övére szorította. A lány meglepetten nyitotta szét a száját. Nem könnyed csók volt, hanem a birtoklás egyértelmű jele.

A nyelvük találkozott és hancúrozni kezdett: előrenyomult és visszahúzódott. A lány szíve a torkában dobogott. A külvilág megszűnt létezni körülöttük.

Mac elhúzódott, döbbenten és duzzadt ajakkal hagyva ott Kitet. Az állát simogatta a kezével.

— Később találkozunk.

Kit remegő ujjaival megérintette a száját, ahogy a férfi leengedte a kezét. Mac felvette a Stetsonját az asztalról, a fejébe csapta és az ajtó felé indult.

Kit korábbi tiltakozása ellenére Ryder visszacammogott az asztalához és leült. A lány a bárpulthoz sietett, és akárhogy erőlködött, nem tudott visszaemlékezni, hol állt a feje, mielőtt elszabadult a pokol.

— Kivittem a rendeléseidet — suttogta a fülébe Rose. — De a helyiek türelmetlenek. Vedd fel a rendelést! Új kört akarnak.

— Köszönöm, Rose!

Rose megállt egy pillanatra, és kajánul rámosolygott.

— Kalitkában a madárka?

Kitnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy eltüntesse a mosolyt az arcáról. Nem is tudatosult benne, mennyire izgatott lett Mac és Ryder reakciójától a kijelentésére. Olyan sokáig kerülgette a dolgot, egészen görcsössé vált tőle. Bolondot csinált magából az átkozott cetli miatt is. Megesküdött, hogy soha többet nem fog ostoba játékokba belemenni.

Elvegyült a tömegben, megállt az asztaloknál, és felvette a rendeléseket. A félelem, amely ott bujkált benne az elmúlt hat hónapban, ma éjjel nem fogja a kedvét szegni. Alig néhány óra múlva annak a két férfinak a karjában lesz, akik a legtöbbet jelentik számára a világon. Csak bennük bízott szexuálisan.

Két órával később levette a kötényét, és a pult mögé dobta.

— Végeztem, David. Te és Rose be tudtok zárni ketten, ugye?

A férfi bólintott, és két ujját tisztelgésképpen a homlokához emelte.

Kit Ryderre pillantott, és a szíve hevesen kezdett verni, amikor a férfi felállt, és elindult felé.

— Kész vagy, drága?

A lány szája kiszáradt, és a torkába gombóc nőtt. Végigsimította a rövidnadrágot a fenekén és bólintott.

— Haza akarsz menni előtte?

— Igen, de nem kell hazáig követned — felelte a lány.

A férfi elengedte a füle mellett a megjegyzést, és kinyújtotta a karját, jelezve, hogy a lány lépjen ki előtte a bárból. Ryder Harley-ja az ajtó mellett állt. Az egyik lábát átlendítette a motoron, a másikat megvetette a földön, majd felcsapta a támasztót a sarkával.

— Mögötted leszek — mondta.

A lány megrázta a fejét, és odament a Broncójához. Bedugta a kulcsot az ajtózárba, és megdermedt. A gomb fent volt, az ajtó nem volt bezárva. Kihúzta a kulcsot. A keze annyira remegett, hogy elejtette. Tudva, hogy Ryder figyeli, gyorsan lehajolt érte, aztán kinyitotta az ajtót.

Remegett a gyomra, amikor meglátta a kormányra ragasztott kis papírlapot. Gyorsan körbenézett. Vajon még itt van? Vajon most is nézi?

Meghallotta Ryder Harley-jának dübörgését, ahogy beindította a motort. Beült a kocsiba és becsapta maga mögött az ajtót. Gyorsan lenyomta a zárat, és megnézte, hogy a túloldali ajtó is bezáródott-e. A fehér papír baljósan meredt rá. A kapcsolóhoz nyúlt, hogy felkattintsa az utastér-világítást. A szeme a papírra firkantott szavakra tévedt.

„Máris elfelejtetted azt az éjszakát?”

Kit lenyelte a dühét, amely azzal fenyegetett, hogy elhatalmasodik rajta. Letépte a papírt, összegyűrte, és a szélvédőhöz vágta.

A kulcsok csörögtek a kezében, ahogy megpróbálta beindítani a motort. Bal kezével olyan erősen szorította a kormánykereket, hogy az ujja egészen elfehéredett.

Nyugalmat erőltetett magára, hogy vezetni tudjon. Kiállt a parkolóból, és kihajtott az útra. Ryder mögötte jött. Ahelyett, hogy zavarta volna, most biztonságérzettel töltötte el a magányos fényszóró látványa a visszapillantó tükörben.

A tízperces út a kis házig, amelyet bérelt, örökkévalóságnak tűnt. A lány tekintete nyugtalanul cikázott az oldalsó tükrök és a középső visszapillantó tükör között. Vajon a környéken van? Lelki szemei előtt megjelentek annak az éjszakának a képei, és ezernyi tűszúrásként kínozták.

„Csalódtam benned, Kit. Soha nem hittem volna, hogy áldozatul esel a csábításuknak.”

Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a hátborzongató hangtól.

Indexelt és fékezett. Kis híján elment a ház előtt. Éles szögben vette be a kanyart, majd csikorogva megállt. A gumik csúsztak a kavicságyon. Ryder melléhúzódott és kíváncsian ránézett.

Kit nagy levegőt vett, kiszállt a kocsijából és széles mosolyt erőltetett az arcára.

— Egy perc és itt vagyok — mondta, amint elsétált Ryder mellett.

— A fekete alsónemű a kedvencem — kiáltotta utána a férfi.

Kit képtelen volt nevetni a tréfán. Csak arra koncentrált, hogy bejusson a házba, mielőtt teljesen elragadják az érzései. Feltépte az ajtót, és végigcsúsztatta a kezét a falon a villanykapcsolót keresve. Felkapcsolta az összeset. Fény árasztotta el a nappalit és az előszobát.

A táskáját a díványra dobta, aztán a fürdőszobába sietett. Kis híján elsírta magát, amikor meglátta az arcát a tükörben. Így nem állhat Mac és Ryder elé. Az arca sápadt volt, a szeme tágra nyílt a félelemtől. Egy pillanat alatt rájönnének, hogy valami baj van.

Vizet locsolt az arcára, és igyekezett rendbe szedni a légzését. A telefon távoli csörgése rázta fel. Biztosan Mac az, tudni akarja, rendesen hazaért-e. Ha nem veszi fel, aggódni fog.

Megragadott egy kéztörlőt, a konyhába szaladt, közben megtörölte az arcát. Felvette a telefont, és beleszólt. Elégedetten nyugtázta, hogy nem remeg a hangja.

Ám hideg rémület szorította össze, amikor csend fogadta a köszönését a másik oldalon.

— Halló? Mac, te vagy az?

— Még mindig nem tanultál a leckéből, ugye, Kit?

A lány kiabálni akart, de egy hang sem jött ki a száján. Az izmai elernyedtek, megbénult. A rekedt hang, amelyet oly sokszor hallott rémálmaiban, visszatért.

— Mit akarsz? — suttogta a lány. — Miért csinálod ezt?

— Nem lehetsz az övéké, Kit. Nem tudnak úgy szeretni, mint én.

— Menj a picsába, te beteg állat!

Lecsapta a telefont, és visszament a nappaliba. Megbotlott néhány cipőben a padlón és elterült. A dívány karfájába kapaszkodva tornázta fel magát a párnákra.

Istenem, de rosszul van. Az arcát a kezébe temette, és előre-hátra hintázott. Egyszer csak távoli zokogás ütötte meg a fülét. Beletelt némi időbe, mire rájött, hogy belőle jön a hang.

Az ajtó kinyílt, valahol messze távol. Érezte Ryder kezét a vállán. Aztán elhúzódott tőle, és néhány másodperccel később a férfi hangját hallotta, ahogy telefonál.