Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Mac viszonozta a pillantását. Az arckifejezése közönyös volt. Ryder félrenézett. Fájdalom ült Mac tekintetében. Semmi aljas szándék. Csak a szerelme Kit iránt. Bűntudat hatalmasodott el Ryderen, a gyomra összerándult, mintha romlott ételt evett volna.

Végül Mac átkarolta Kitet, és az ajtó felé indult vele. Ryder furcsa érzéssel a mellkasában nézte, ahogy kimennek. Ha Mac ráveszi a lányt, hogy összekössék az életüket, akkor félre kell állnia.

„Eljössz, ugye, Ryder?”

Kit aggodalmas kérdése visszhangzott Ryder spicces gondolataiban. Letette a sörét a többi üres üveg mellé.

— Ryder, lehet, hogy lassan indulnunk kellene — mondta Mia halkan.

A férfi felnézett, és megrázta a fejét.

— Nem, még nem. A boldog pár még be sem jelentette a szándékát.

— Bolond vagy — sziszegte Mia a foga között. — Képtelen vagyok elhinni, hogy csak ülsz tétlenül, és hagyod, hogy kicsússzon a kezed közül.

A lány megjegyzése késként hasított Ryder mellébe. Odapillantott, ahol Mac és Kit állt a pultnál egymást átölelve és ragyogva.

— Nézd csak meg őket! — mondta Ryder. — Látod, milyen kurvára boldogok? Nem tehetem tönkre, Mia. Képtelen vagyok. Nem számít, mennyire szeretem Kitet.

Mia hátradőlt a székben, és beletúrt szőke hajába. Jéghideg kék szemét Ryderébe fúrta, míg a férfi félre nem nézett.

— Tudod, barátom, gyáva nyúl vagy.

Ryder visszakapta a tekintetét.

— Baszódj meg!

Mia gúnyosan elmosolyodott.

— Megpróbáltam, emlékszel?

Ryder beletúrt kócos hajába és sóhajtott. Isten óvja egy felvágott nyelvű nőtől.

— Nézd, kislány! Tudom, hogy jót akarsz, de ezzel nem segítesz. Világos?

— Miért hívtál ide, Ryder? — kérdezte Mia csendesen. — Azért, hogy ne lássanak elvérezni? Azért, hogy Kit azt gondolja, új csajt találtál magadnak?

— Soha nem bántanám meg így — morogta Ryder.

Mia felhúzta a szemöldökét.

— Gondolod, ha egy sztriptíztáncosnővel mutatkozol, az nem fogja érdekelni? Gondolod, hogy nem vettem észre a fájdalmat a szemében, valahányszor idenézett? Ha azt hiszed, hogy nincsenek érzései irántad, Ryder, akkor elittad az eszed.

Ryder odanézett, ahol Kit állt, és épp arra várt, hogy Mac bejelentse az eljegyzésüket.

Mindenki tudta, miről szól a buli, de a hivatalos bejelentés még nem történt meg. Egy pillanatra a lány szeme találkozott az övével. Rydernek elállt a lélegzete. A szemében valóban fájdalom tükröződött.

Kit Miára pillantott, aztán vissza Ryderre, és a mosoly, amelyet másodpercekkel korábban Macre villantott, eltűnt. Elfordult, de Ryder még látta a bizonytalanságot és a szorongást a tekintetében.

— Érted már, mire gondolok? — szólalt meg Mia.

Ryder levette a tekintetét Kitről, és keményen megmarkolta a sörét. A pokolba! Meg sem érintette Kitet, mióta bejött hozzá a műhelybe. Időt és teret engedett neki és Macnek, hogy megoldják a problémájukat. Úgy látszott, sikerrel jártak, mert Kit meghívta az eljegyzési partijukra a Two Stepbe.

Úgy tűnt mégis, hogy Mac az egyetlen, aki boldognak látszik.

Mac feltartotta a kezét, és figyelmet kért. Ryder lefagyott, képtelen volt félrenézni, bármennyire is szeretett volna. Az egész olyan volt, mint a katasztrófa előszele.

A helyi zsarukból, mentősökből, tűzoltókból és a helyi törzsvendégekből álló társaság elcsendesedett. Mac gyengéden Kitre pillantott, és magához szorította.

— Azért gyűltünk itt ma össze, hogy megünnepeljük, Kit igent mondott nekem, amikor megkértem a kezét — jelentette be Mac széles mosollyal az arcán.

A helyiség üdvrivalgástól és fütyüléstől lett hangos, ahogy Mac lehajolt és megcsókolta Kitet. Ryder látta rajta a vágyat. Mac testbeszéde birtoklást tükrözött. Mindenki előtt nyilvánosan rányomta a lányra a saját bélyegét.

Valahogy Rydernek sikerült felkászálódnia, és a gratulálok tömegével együtt a boldog pár felé úszott. Amikor Mac és Kit elé került, csak állt ott, és nem tudta, mit mondjon, vagy mit tegyen.

Mac kinyújtotta az öklét.

— Köszönöm, hogy eljöttél, cimbora.

Ryder Mac ökléhez érintette a sajátját, aztán Kitre nézett. A lány csak állt, beharapta az alsó ajkát. Hatalmas fájdalom és zavartság tükröződött a szemében. Ryder mellkasa belefájdult.

— Ki az a nő? — kérdezte Kit közönyösen.

Ryder mechanikusan azt felelte:

— Csak egy barát, csak egy barát.

A karjába vonta Kitet és szorosan megölelte. Mellette Mac a rendőrtársai gyűrűjébe került, vállon veregették, és minden jót kívántak neki.

— Nem akarom, hogy bármi is megváltozzon — suttogta Kit Ryder fülébe.

A férfi még szorosabban megölelte, mielőtt elengedte volna.

— Pedig meg fog, drága. Tudod, hogy néhány dolognak meg kell változnia. Meg fogsz házasodni. Te és Mac…

Könnyek kezdtek záporozni Kit szeméből, de gyorsan letörölte őket a keze fejével. Azon az éjszakán, amely élete legboldogabb pillanata volt, szörnyen nézett ki.

Ryder a kezébe vette az arcát, lehajolt és egy csókot lehelt az ajkára.

— Tudod, hogy mindig ott leszek neked, kicsi Kit.

Ryder még nagyobb fájdalmat érzett a mellkasában, amikor úgy beszélt, mintha el akarná hagyni a lányt.

Kit félrenézett, és Ryder látta, hogy egy könnycsepp végiggördül az arcán.

— Menj csak vissza a barátnődhöz! — mondta a lány rekedten. — Magányosnak tűnik.

Ryder szólásra nyitotta a száját, hogy ismét mondjon valamit Miáról, de meggondolta magát. Jobb nem piszkálni az oroszlán bajszát. Talán ha Kit azt gondolja, valaki mással van, akkor könnyebb lesz elviselnie azt, ami következik.

— Gratulálok, drága! — motyogta, aztán megfordult és elment onnan.

Kit látta, hogy visszamegy az asztalhoz, ahol a szőke cicababa ül, és megpróbálta legyűrni a torkában kelt gombócot. Aztán a szőkeség ránézett, és Kit együttérzést olvasott ki a szeméből. Együttérzés. Istenem. Vajon tudott Ryderről, róla és Macről?

Behunyta a szemét és megpróbált megszabadulni a fájdalomtól, amely a lelkét mardosta. Állítólag ez élete legboldogabb napja. A férfi, akit mindennél jobban szeret, ott állt az oldalán, és ország-világ előtt kijelentette, hogy az övé, és mindig mellette fog maradni.

Mac karja a derekára fonódott, és magához húzta. Megpróbált rámosolyogni, de tudta, hogy nem fog sikerülni.

— Mi volt ez az egész az előbb? — kérdezte Mac.

Kit az érzéseivel küszködött, a mindent elsöprő szomorúsággal. Legszívesebben felkacagott volna, hogy kibújjon a válasz alól, de képtelen volt. A megtévesztés nem az ő kenyere. Túlságosan egyenes volt. Túlságosan őszinte.

— Te mondtad neki, hogy vége? — suttogta a lány.

Mac összeráncolta a homlokát.

— Nem mondtam neki semmit, baby, de…

A férfi elhallgatott, sóhajtott és félrenézett.

— De mi? — kérdezte Kit.

Mac visszanézett rá, és az arcát fürkészte.

— Kit, tudod, hogy nem tarthat örökké. Tisztában vagy vele, nem? Te és én, egymásé vagyunk. Az enyém vagy. A feleségem leszel.

Kit lehunyta a szemét, mert nem akarta, hogy még több könny szökjön a szemébe. Amikor újra kinyitotta, Mac csendesen nézte. Aggodalom és bizonytalanság tükröződött az arcán.

Kit elmosolyodott. Tudta, hogy halvány mosoly volt csupán, de megtette. Kis híján belepusztult, mert valójában üvölteni szeretett volna, de nem akart fájdalmat okozni Macnek.

— A tiéd vagyok, Mac, jól tudod. Csak arra gondoltam… Azt hiszem, nem voltam felkészülve rá, hogy ilyen hamar vége lesz — mondta Kit csendesen.

— Nem kértem meg rá, baby. Lehet… Lehet, hogy talált magának valakit — mondta Mac óvatosan.

Kit elfordította a fejét, és odanézett, ahol a szőkeség ült. Tényleg talált magának valakit? Vajon miért érezte úgy, hogy menten belepusztul a gondolatba?

— Igen, lehet, hogy így van — suttogta Kit.

— Ezer éve nem találkoztunk, haver.

Ryder lefagyott, aztán lassan felnézett, és megpillantotta Macet a bárpultnál.

— Mi a fenét keresel itt? — kérdezte Ryder. — Kit szét fogja rúgni a seggedet, ha rájön, hogy egy sztriptízbárban jártál.

Mac elvigyorodott.

— Nem baj, ha leülök? — kérdezte és a fejével a Ryder melletti székre bökött.

— Légy a vendégem.

Ryder intett a pultosnak.

— Egy sört a barátomnak.

Mac tekintete a színpad felé vándorolt, ahol Mia táncolt. Felvette a sört, amit a pultos elé tett, és hosszan beleivott.

— Ő az új csajod? — kérdezte Mac.

Ryder összeszorította a fogát.

— Kit mondta, hogy kérdezd meg?

Mac arckifejezése elsötétült.

— Mi a fenét jelentsen ez?

Ryder sóhajtott, és szembefordult Mackel.

— Nézd, cimbora, ne játszadozzunk egymással. Tudom, hogy Kit dühös rám. Tudom, hogy seggfej voltam.

Mac hosszan rábámult, majd lassan bólintott.

— Miért csináltad, Mac? Miért erőltetted a házasságot?

Mac félrenézett, aztán vissza Ryderre.

— Dühös vagy, amiért megkértem a kezét?

— Igen, így van.

— Mi a fene van veled, Ryder? Van valami, amit nem mondasz el nekem?

Ryder tudta, hogy tartania kellene a száját, hazudni valami hihetőt, és kész. De képtelen volt rá.

— Tudtad, hogy még nem áll készen a házasságra. A pokolba is, nem régóta él veled. Még meg sem szokta. Tudod, mennyire megrémült, amikor rájött, hogyan érzel iránta. Azon mesterkedsz, hogy elszakítsd tőlem.

Düh villant Mac szemében.

— Tudod, nem mindenki van ilyen szar véleménnyel egy kapcsolatról, Ryder. Nem mindenki halna meg inkább, mint hogy elköteleződjön. A házasság természetes dolog egy kapcsolatban.

— Igen, és gondolom a következő, amit újságolsz nekem, az lesz, hogy bölcsőt akarsz, és jópofa gyerekeket.

Mac nem felelt.

— Jézusom! Igazam van, ugye?

Mac összeszorította a fogát, mintha csak egy hajszálon múlna, hogy nem tör ki belőle a düh.

— Nézd, Ryder, nem mindenki gyűlöli úgy a szüleit, mint te és Kit. Nem mindenki nőtt fel nyomorúságos körülmények között. Néhányunknak rendes, szerető szülei voltak és néhányan tovább akarjuk vinni ezt a hagyományt.

Ryder a fogát csikorgatta, és ötig számolt magában. Aztán Macre nézett.

— Hallgass rám, Mac. Kitnek nagyon jó oka van arra, hogy gyűlölje a tetves szüleit. Még több, mint nekem. Több fájdalmat okoztak neki, mintsem azt valaha fel tudnád fogni. Ezt pontosan tudnod kell, Mac. Mi több, tiszteletben kellene tartanod Kit akaratát. Nagyon jól tudod, hogy még nem áll készen a házasságra és a gyerekekre. Átkozottul szerencsésnek kellene érezned magad, hogy szeret téged, és veled akar lenni.

— Mi a fenére akarsz kilyukadni, Ryder? — követelőzött Mac. Az arca egyre dühösebb lett. — Milyen jogon mondasz ítéletet a kapcsolatomról Kittel?

— Mert szeretem.

Mac felsóhajtott.

— Tudom, hogy szereted, ember.

— Nem, Mac. Nem úgy szeretem.

Döbbent csend ereszkedett rájuk. A düh egy pillanat alatt elszállt Mac arcáról. Komolyan Ryder szemébe nézett, és eltátotta a száját.

— Jézusom!

— Ez van.

Mac a bárpult felé fordult és legurította a maradék sörét.

— Nem tudom, mit mondjak.

— Nincs mit mondani — mondta Ryder keserűen. — Tudom, hogy már túl késő, de ettől még nem könnyebb nekem. Legalább azóta keresem őt, amióta te. Talán régebb óta. Tudom, hogy szeret. Soha nem próbálnék meg közétek állni. De ne várd el tőlem, hogy határtalanul boldog legyek, és kedvesen vigyorogjak, miközben úgy érzem, hogy kurvára belepusztulok.

Mac meg akart szólalni, de Ryder nem hagyta.

— És az ég szerelmére, egy szót se erről Kitnek. Semmi szüksége rá. Könnyebb lesz így. Ott vagy neki te. Idővel elfelejt engem.

— Nem — mondta Mac halkan. — Nem vagyok benne biztos, hogy így lesz.

Mac felállt, és beletúrt a hajába.

— Szerintem megyek. Csak be akartam ugrani. Nem láttalak már egy ideje.

Úgy tűnt, keresi a szavakat, és szeretne mielőbb lelépni. Ryder nem hibáztatta.

— Rendben — motyogta Ryder.

Nézte, ahogy a régi barátja elmegy. A lelke mélyén kíváncsi lett volna, hogy vajon helyrehozhatatlanul elbaltázta-e a barátságát két emberrel, akik a legfontosabbak voltak a számára.

— Fenébe!

Az öklével a bárpultra csapott, mit sem törődve a fájdalommal, amely azonnal a karjába hasított. Visszafordult a színpad felé, de Mia már nem volt ott. Végignézett a helyiségen és meglátta a lányt a folyosón, ami az öltözőkhöz vezet.