— Tudom, haver. Tudom, hogy nem akartad.

— Soha nem állnék közétek. — Ryder egy pillanatra elhallgatott, és egyenesen Mac szemébe nézett. — De tudnod kell, hogy nem fogok kisétálni az életéből, ha az én gyerekemmel terhes.

Mac bólintott. Beletúrt a hajába, és megdörzsölte az arcát. Fáradtnak nézett ki. Mintha olyan harcot vívna önmagával, amelyben nem győzhet.

— Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, Ryder. — Mac elhallgatott, elment mellette és leült a díványra.

Ryder szembefordult vele, a karját keresztbe tette a mellén.

— Azon gondolkodtam, hogyan érezném magam, és mit csinálnék, ha most a tiéd lenne Kit. Őszinte leszek veled. Amikor elmesélted az érzéseidet Kit iránt, a legszívesebben fejbe rúgtalak volna. Nem hiszem, hogy félre tudtam volna állni úgy, ahogy te. Nem viseltem volna jobban. Pokolian küzdöttem volna érte, még ha ez a barátságunkba is kerül.

— Megfordult a fejemben — mondta Ryder őszintén.

Mac előrehajolt, a könyökével a térdére támaszkodott.

— Mindkettőnkre szüksége van, haver. Mindketten szeretjük, és mindkettőnknek ott kell lennünk mellette.

— Mire akarsz kilyukadni? — kérdezte Ryder nyugodt hangon, pedig a szíve olyan hevesen kalapált, hogy azt hitte, kiugrik a mellkasából.

— Arra, amit mondtam — felelte Mac szárazon. — Mindketten itt kell legyünk neki. Nem lesz könnyű. Úgy van, ahogy mondod. Még nem kész rá, hogy gyermeke legyen. A pokolba, még arra sem áll készen, hogy összeházasodjunk.

Mac arcán bűntudat tükröződött, amikor ezt mondta.

— Azt akarod, hogy én is veletek legyek?

— Ez az egész nem arról szól, hogy én mit akarok. Arról szól, hogy mi a legjobb Kitnek. Te és én nem számítunk, haver. Megértjük egymást, és megértjük Kitet. Nem fog fájdalmat okozni nekünk. Semmi bajom a dologgal.

— Tényleg? — kérdezte Ryder kétkedve.

— Igen. Tényleg. Nem ugyanolyan, amikor nem vagy itt. Jól elszórakozunk együtt.

— Nem tudom, mit mondjak — mondta Ryder, és a fejét rázta.

— Mondd azt, hogy itt leszel mellette. Szüksége van rá, hogy ezt mindketten megtegyük érte.

Mac ránézett, és odatartotta az öklét.

— Akkor rendben vagyunk?

Ryder lassan felemelte az öklét, és Macéhez érintette.

— Igen. Rendben vagyunk.

— Akkor gyerünk, és keressük meg Kitet. Ahogy ismerem, rettenetes kínokat él át, míg mi itt cseverészünk.

Ryder követte Macet a hálószobába, és amikor meglátta Kitet összegömbölyödve az ágyon, összeszorult a szíve. Nem törődve azzal, hogy helyet hagyjon Macnek, ellépett mellette, és leült az ágyra Kit mellé.

— Drága, nézz rám, kérlek! — könyörgött Ryder.

Kinyújtotta a kezét, és beletúrt a lány hajába, finoman simogatta a fejét. Kit felé fordította könnyáztatta arcát. Rydernek elakadta a lélegzete a látványra.

— Annyira sajnálom, kicsi Kit.

— Nem, én sajnálom — suttogta a lány, és még jobban záporozni kezdtek a könnyei.

Ryder meglepetten pislogott.

— Mi az ördögöt sajnálsz te ezen?

A lány felült az ágyban, és a térdét a mellkasához szorította. Olyan pokolian törékenynek látszott, mintha akármelyik pillanatban millió darabra eshetne. Ryder azt hitte, többet már nem fogja ilyennek látni.

Mac letelepedett a lány másik oldalára, és megfogta a kezét.

— Mondd el, mi jár a fejedben, baby!

— Az én hibám. Én… Elfelejtettem bevenni a tablettát aznap éjjel… Az utolsó éjjel, amikor ott voltunk — mondta Kit zokogva.

Összetörten Ryderre nézett.

— Nem volt szándékos, Ryder. Soha nem hoztalak volna benneteket ilyen helyzetbe, esküszöm.

Ryder döbbenten ült ott. Hitetlenkedve bámult Macre.

— Kit, nézz rám! — kérte Ryder.

A lány szomorúan ránézett.

— Nem a te hibád. A fenébe is, ne okold már magad!

— Igaza van, baby — vetette közbe Mac. — A mi hibánk. Kihasználtuk a testedet. Úgy, ahogy soha nem lett volna szabad. A védekezés nem csak a te felelősséged.

— De soha nem akartam, hogy óvszert vegyetek — motyogta Kit.

Ryder ismét Macre pillantott. Tudni akarta, meddig akar elmenni. Nehéz lehet neki — mindazok után, amit megtett, hogy magához édesgesse Kitet — most azzal szembesülni, hogy talán örökre meg kell osztania vele, ha a gyerekről kiderül, hogy az övé.

A fájdalom, amelyet az arcán látott, kellemetlen érzéssel töltötte el. Bárcsak hallgatott volna az első gondolatára, és soha nem ment volna el arra a tengerparti kirándulásra. Ez soha nem történt volna meg, és nem bántaná azt a két embert, akiket a világon a legjobban szeret.

A kezébe temette az arcát, és kimerülten megdörzsölte.

— Ryder — kiáltott Mac.

Ryder felnézett.

— Ne okold magad, haver. Kit sem okol.

— Köszönöm, jólesik — mondta Ryder őszintén. — De ettől még egyáltalán nem érzem magam jobban. — Kit felé fordította a figyelmét. Tétovázott, bizonytalannak érezte magát, a helyzet szokatlan volt a számára.

— Kit, megértem, ha haragszol rám. A te helyzetedben én ezt tenném.

— De… — szólt közbe a lány.

Ryder felemelte a kezét.

— Hadd fejezzem be.

Kit elhallgatott, és lesütötte a szemét. Ryder az ujjával megérintette az állát, felemelte a fejét, és a szemébe nézett.

— Soha nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozok neked, kicsikém. Ezt tudnod kell. Tudom, hogy nem állsz készen a családalapításra, és szörnyen sajnálom, hogy ez történt veled. Macnek igaza van. Figyelmetlenek voltunk a testeddel. Nem lett volna szabad így tennünk, és neked kell megfizetned az árát. De nem hagyunk egyedül, drága. Esküszöm. Mac és én itt leszünk veled végig, az út minden lépésénél.

Ryder megerősítéséit Macre pillantott. A férfi helyeslően bólintott.

— Nem haragszol rám? — kérdezte Kit zavartan.

Ryder a lány tarkójára csúsztatta a kezét, és magához húzta.

— Soha nem tudnék rád haragudni, drága, soha. Magamra haragszom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, de nincs miért haragudni rád. Megbíztál bennünk. Olyan szabadságot adtál nekünk, amelyről a legtöbb férfi álmodni sem mer. Fogalmad sincs, milyen érzés, amikor ennyire bíznak benned, és úgy érzed, hogy visszaéltél vele.

A lány megrázta a fejét.

— Nem, Ryder. Nem hibáztatlak benneteket, esküszöm. Nagyon ostoba voltam. Bárcsak ne felejtettem volna el azt az átkozott tablettát!

— Ne gyötörd magad, drága! Nem lehetsz biztos benne, hogy nem lettél volna akkor is terhes, ha beveszed. Semmi sem teljesen biztos.

A lány elhúzódott tőle, és kiegyenesedett az ágyon. Kinyújtotta a kezét, megfogta Macét. Annyi szorongás, és bűntudat tükröződött a szemében, hogy Rydernek összeszorult a mellkasa.

— Mihez kezdünk most, Mac?

A félelemmel teli kérdés baljósan lebegett mindhármuk felett.

Mac arckifejezése ellágyult, lehajolt Kithez, megölelte, és szorosan tartotta.

— Meg fogjuk oldani, baby. Nem akarom, hogy aggódj. Nem hagyunk magadra, sem én, sem Ryder. ígérem. Szeretlek.

— Én is szeretlek — suttogta a lány.

Ryder legszívesebben maga is azt mondta volna, hogy szereti, de nem ez volt a megfelelő alkalom. Kitnek arra volt szüksége, hogy érezze a támogatását, nem pedig arra, hogy még több terhet rójon rá.

— Most te vagy a legfontosabb — folytatta Mac. — Ryder és én veled leszünk végig, minden pillanatban. Te és én, nem változik semmi, baby. Még akkor sem, ha kiderül, hogy a gyerek Ryderé.


Ryder számára azonban minden megváltozott. Képtelenség lett volna mást színlelni. Ha Kit az ő gyermekével terhes, hogyan állhatna félre, és engedhetné át Macnek a terepet? Istenem, micsoda káosz!

Lehunyta a szemét, és megdörzsölte a szemöldökét.

— Ne haragudj, haver. Tudom, hogy neked is nehéz — mondta Mac csendesen.

A két férfi együtt érző pillantást váltott. Ryder feltartotta az öklét, mire Mac lassan felemelte az övét, és Ryderéhez érintette.

— Képesek leszünk rá, Kitért — jelentette ki Ryder keményen.

Tizenegyedik fejezet

— Ó, pajtás, micsoda szar helyzet! — kiáltott fel Mia.

— Képzelheted — motyogta Ryder, és kiitta a sörét.

Mia fáradtnak látszott aznap éjjel. Ryder bűntudatot érzett, hogy még a saját gondjaival is terheli.

— Jól vagy, kicsi lány? — kérdezte Ryder.

Mia halványan elmosolyodott.

— Hogyne, nem is lehetne jobb.

Ryder megrázta a fejét.

— Azért jöttem, hogy elmondjam…

— Hogy elmondd, nem sokat fogsz ezentúl itt flangálni — fejezte be Mia a mondatot mosolyogva.

— Igen, valami ilyesmi — felelte Ryder halkan.

— Boldog vagy, Ryder? Ő is boldog?

A férfi mély lélegzetet vett, és visszatette az üres üveget a bárpultra.

— Ha teljesen őszinte akarok lenni, az egyik felem örül, hogy ez történt. Hatalmas, és óriási szemétládának érzem magam, de ami történt, megtörtént. Még nem áll készen a gyerekre, és a házasságra. Mac és én mindketten tudtuk ezt, mégis mindent prímán elkúrtunk az életében.

— De nem tör le olyan rettenetesen, hogy ez történt — mondta a lány szárazon.

— Nem. Egyáltalán nem. — Ryder a csinos szőkeségre nézett. — Gyerünk, tudom, hogy a legszívesebben seggfejnek neveznél.

— Seggfej! — felelte Mia nevetve.

Ryder sóhajtott.

— Furcsa helyzet, tudom. Hatalmas fájdalmat okoztam Macnek, amikor a házasságra akarta rávenni Kitet. Aztán még egyszer megtettem, amikor felcsináltam.

Mia felhúzta az egyik szemöldökét.

— Nagyon biztos vagy benne, hogy a tiéd.

Rettegés hatalmasodott el Ryderen, és görcsbe szorította a gyomrát. Biztos, hogy az övé. Különben örökre elveszíti Kitet.

— Mondjuk úgy, hogy nagy valószínűséggel az enyém.

— Vagy úgy? Nem mondod!

— Nagyon sokat keféltünk azon a hétvégén. Egy ideje nem voltunk együtt, és nagyon vágytam rá. Kétszer annyiszor mentem el benne, mint Mac.

Mia enyhén elpirult. Ryder felhúzta az egyik szemöldökét. Mia elpirul? Hogy az ördögbe képes elpirulni egy sztriptíztáncosnő?

— Szóval mostantól sokkal többet fogsz körülötte legyeskedni, ami azt jelenti, hogy kevesebb időt leszel itt — foglalta össze a lány.

— Igen. Nem baj? — kérdezte Ryder.

A lány furcsán nézett rá.

— Miért lenne baj? A jó ég tudja, mióta ténferegsz itt, mert nem lehetsz olyan közel Kithez, mint szeretnél. Most egy csomó időt fogsz együtt tölteni vele.

— Fontos vagy nekem, Mia. Mindig is nagyon jó barátom voltál. Azt akarom, hogy tudd, bármikor felhívhatsz, amikor szükséged van rá.

A lány elmosolyodott.

— Nagylány vagyok már, Ryder. Tudok vigyázni magamra.

— Akkor mi a fenét keresel egy ilyen helyen? — vágott vissza Ryder.

Meg mert volna esküdni, hogy félelmet látott Mia szemében. Egy ilyen gyönyörű szemnek soha nem lenne szabad félelmet tükröznie.

— Van valami, amit el szeretnél mondani, kislány?

— Szeretném, ha nem hívnál többé kislánynak! — motyogta Mia. — Úgy érzem magam miatta, mintha egy éretlen kis hülye lennék.

Ryder nevetett.

— Fiatal vagy, és meggondolatlan kis csirke.

— Pedig nem érzem magam fiatalnak — mondta a lány csendesen. — Néha… — A tekintete elrévedt. — Néha olyan hihetetlenül öregnek érzem magam, tudod?

— Igen, tudom, mire gondolsz.

Ryder a tenyerébe vette a lány arcát.

— Ha bármikor szükséged van rám, csak kiálts! Rendben?

Mia rámosolygott.

— Fogok. Most pedig irány haza a nődhöz! Látom, hogy alig bírsz már egy helyben ülni.

Ryder nevetett és felállt. Kinyújtotta a karját, megölelte a lányt.

— Köszönöm a válladat, Mia.

— Bármikor, te pancser, bármikor.


Ryder belépett Mac házába. Minden csendes volt. Mac kocsija nem volt ott, de Kit Broncója a ház előtt parkolt, pedig úgy volt, hogy dolgozik aznap éjjel. Ryder beugrott a Two Stepbe, hogy találkozzon vele, de azt mondták, nem ment be dolgozni. Ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Ryder különös hangot hallott a konyhából, és bement, hogy megnézze, mi az.

Amikor belépett, meglátta Kitet a mosogató fölé hajolva. A lány öklendezett és hányt.

— A pokolba, drága!

Ryder összefogta Kit haját, és hátrasimította, miközben a lány erőlködött. A hátát simogatta, és kedves szavakat suttogott a fülébe, mialatt a lány teste rázkódott.

Egy idő után úgy tűnt, vége a rohamnak. Ryder megvárta, amíg Kit kiöblíti a száját, aztán szorosan megölelte.