Ryder megfordította, és a szemébe nézett.

— Gondolod, azt akarja, hogy itt roppanj össze mellette? Gondolod, azt akarja, hogy elhagyjon az erőd, hogy önmagad árnyéka legyél csak, hogy egyfolytában az ágyánál virrassz? Gondolkodj, drága Kit! Erősnek kell lenned. Nem tudod, mikor fog felébredni. Törődnöd kell magaddal, különben te is az egyik kórteremben fogsz kikötni egy emelettel lejjebb, és akkor mindketten egyedül lesztek!

Kit legyőzötten ejtette le a vállát. Az ajka remegett, és lebiggyedt, ahogy még több könny áztatta az arcát. Ryder letörölte, és az arcát simogatta.

Lassan elhúzta őt az ágytól, és kitámogatta a szobából. Megálltak a nővérpultnál, és Ryder megadta a mobilja számát. Szólt, hogy feltétlenül hívják fel, ha változás áll be Mac állapotában. Aztán a lift felé indult Kittel, hogy lemenjenek enni valamit.

Ryder megpakolt egy tálcát mindkettőjüknek elég ennivalóval, kifizette és ülőhelyet keresett. Kit egész idő alatt egy szót sem szólt. Amikor a férfi egy tányér ételt tolt elé, elfintorította az orrát, és csak piszkálta a villájával.

— Enned kell! — mordult rá Ryder. — Addig el nem mozdulunk innen, amíg nem ettél rendesen.

Kit felsóhajtott, és kelletlenül a székébe süppedt. A szájába tett egy falatot. Aztán még egyet. Csendben ettek. Ryder gyakran ránézett, de Kit lesütött szemmel ült egész idő alatt.

Aztán eltolta magától a tányért, és letette a villát. Amikor a férfira nézett, a szeme tele volt érzelemmel.

— Miért hagytál ott? — kérdezte halkan. — Annyira dühös voltál rám, amiért elveszítettem a kisbabát, hogy nem tudtad elviselni, ha a közelemben vagy? Gyűlöltél azért, ami történt?

Ryder hangosan az asztalra dobta a villát.

— Istenem, nem, Kit! Hogy is gondolhatsz ilyesmire?

— Miért ne gondolnék? — mondta Kit szárazon. — Míg a kórházi ágyon feküdtem, és úgy éreztem magam, mintha kitépték volna az egész belsőmet, te fogtad magad, és elsétáltál.

Ryder lehunyta a szemét. Jogos volt a szemrehányás. Átnyúlt az asztalon és megfogta a lány kezét.

— Kit, azt tettem, amiről úgy gondoltam, hogy a legjobb lesz mindnyájunknak. A jelenlétem feszültséget okozott közted és Mac között. Felesleges lenne tagadni. Amikor elveszítetted a kisbabát, tudod, úgy éreztem, hogy én meg elveszítettelek téged. Nem volt semmi értelme, hogy továbbra is közétek álljak, így hát eljöttem. Azt akartam, hogy boldogok legyetek.

Könnyek áztatták a lány arcát, miközben tehetetlenül a férfira bámult.

— Úgy éreztem, hogy eltaszítottál… — mondta. — Mac tudja… tudja, mit érzek irántad, és nem zavarja. Nagyon szeret, még ha tudja is, hogy a szívem egyik fele a tiéd.

— Azt állítod, hogy szeretsz engem, miután cserbenhagytalak a vetélés után? — kérdezte Ryder hitetlenkedve.

Kit nagyot sóhajtott.

— Ahogy Mac fogalmazott, a szerelem nem múlik el öt perc alatt. Ennél sokkal nagyobb dolog. Nem szűnik meg csak úgy egy érzés, amelyet a fél életemben tápláltam irántad. Dühös vagyok. Fáj. Úgy érzem, becsaptál. Mégis szeretlek. És annyira átkozottul dühít, hogy Mac itt fekszik a kórházi ágyon. Nem tudom, hogy túl-éli-e vagy belehal, én pedig egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy nem fogom túlélni, ha mindketten elhagytok!

Valami hirtelen megvilágosodott Ryderben. Rájött, hogy nem hagyhatja el a lányt, akármi is fog történni Mackel. A felismerés mellbe vágta. Belefáradt már, hogy küzdjön ellene. Belefáradt, hogy fájdalmas arccal mindig félreálljon. Kitnek szüksége van rá, és átkozott legyen, ha még egyszer cserbenhagyja.

— Nem foglak többé elhagyni, Kit. Tudom, semmi okod rá, hogy higgy nekem. Veled maradok. Még nem tudom, hogyan, de majd kitaláljuk.

— Mindkettőtökre szükségem van, különben belepusztulok — felelte Kit, a hangja tele volt fájdalommal. — Van fogalmad róla, mekkora bűntudatom van amiatt, hogy képtelen vagyok boldog lenni, és beérni Mackel? Összeházasodni vele, szülni egy halom gyereket, és együtt megöregedni? Csak azt tudom, ha nem vagy ott, ha nem vagy a közelemben, soha nem leszek teljesen boldog.

Ryder nagyot nyelt. Nem tudta, mit mondjon. Hogy is önthette ki a szívét, amikor a barátja élet és halál között lebeg néhány emelettel feljebb? Mekkora szemétláda, hogy megvallja az érzelmeit Kitnek, és Mac területére téved, amikor ő nincs ott.

Ismét megszorította a lány kezét.

— Kit, esküszöm, ha Mac rendbe jön, mindent el fogunk rendezni egymás között, rendben? Nem hagylak el. Azt akarom, hogy elhidd!

Kit lassan bólintott. Az arca annyira elgyötört volt, hogy Rydernek fájt látnia.

— Gyere, drága! Menjünk el a hotelbe, hogy lepihenhess egy kicsit.

Ryder felállt, és kinyújtotta a kezét. A lány belefűzte az ujjait az övébe, és ránézett a zöld szemével.

— Megölelsz, Ryder? Azt szeretném, ha megölelnél.

— Persze, drága. Megölellek. Egész éjjel, ha kell. Többé nem engedlek el.

Tizenhatodik fejezet

Kit és Ryder napokat ültek Mac ágya mellett. Ryder gondoskodott a lányról, utasítgatta, belediktálta az ételt, rávette, hogy aludjon, és egy lépést sem tágított mellőle. Egyetlen lépést sem.

Kit egész nap Machez beszélt, a kezét szorongatta, elmondta neki, mennyire szereti. Éjszakánként Ryder karjában aludt, és igyekezett úrrá lenni a rémálmain.

Macet levették a lélegeztetőgépről, ami nagy megkönnyebbülés volt a lány számára. A javulás jele, hogy magától lélegzik. Vagy nem? Továbbra is kómában maradt.

Két héttel azután, hogy Macet meglőtték, Ryder egyszer csak felállt az ágya mellől, és Kit felé nyújtotta a kezét.

— Enned kell, drága! Menjünk le! Aztán visszajövünk.

Kit beletúrt a hajába, megdörzsölte az arcát, majd hosszan, csalódottan sóhajtott. Épp el akarta venni a kezét Macétől, amikor a férfi megszorította.

Kit azon nyomban elfeledkezett Ryderről, az evésről és minden másról. Csak az számított, hogy Mac megmozdult. Izgatottan fölé hajolt.

— Mac, Mac! Hallod, amit mondok? — Kit izgatottan Ryderre nézett. — Megmozdult, Ryder! Megszorította a kezemet!

Meg sem várva a férfi válaszát, közel hajolt Machez, és az ajkát az övére szorította.

— Itt vagyok, Mac! Kérlek, gyere vissza hozzám! Annyira szeretlek!

Mac halk nyögést hallatott.

— Szólok a nővérnek — mondta Ryder a háta mögött.

Ahogy a lány újra megcsókolta, a szemhéja enyhén megremegett, és résnyire kinyitotta a szemét. Kit elhúzódott tőle annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.

— Mac! — kiáltotta halkan. — Hallasz engem?

A férfi kinyitotta a száját, mintha valamit mondani akarna, majd a homlokát ráncolta, amikor nem jött ki semmi.

Kit az ajkára tette az ujját.

— Ne akarj beszélni. Itt vagyok.

Könnyek gördültek végig az arcán, ahogy a férfi mindkét kezét a sajátjába vette.

— Szorítsd meg a kezem inkább! Hallod, amit mondok?

Mac megszorította a kezét. Kit szíve majd kiugrott a helyéből.

— Csó… Csókolj meg! — hörögte Mac. A hangja rekedt és bizonytalan volt a hosszú némaságtól.

— Ó, Mac! — sóhajtott a lány. Fölé hajolt, gyengéden és szeretetteljesen megcsókolta. Mac arca könnyes lett az övétől.

— Azt hittem, elveszítelek.

— Soha… nem… veszítesz el — felelte a férfi szaggatottan. — Soha… nem hagylak el. Esküszöm.

Kitből kitört a zokogás.

Ryder megérkezett a nővérrel, aki boldogan felkiáltott, amikor meglátta, hogy Mac magához tért. Arrébb tessékelte Kitet az ágytól, és gyorsan megvizsgálta a beteget.

— Már szóltak az orvosnak — közölte a nővér, miközben az infúzióval és a szívmonitorhoz vezető drótokkal babrált. — Nemsokára itt lesz.

Kit félreállt, a hátát Ryder mellkasának támasztotta, és izgatottan arra várt, hogy a nővér befejezze a dolgát. Közel akart lenni Machez, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van vele.

Amikor a nővér végre félreállt, Kit gyorsan az ágyhoz lépett, és ismét megfogta Mac kezét. Lassan, erőlködve a férfi felemelte a másik kezét, és megérintette a lány arcát.

— Szeretlek… — motyogta.

— Én is szeretlek — zokogta Kit.

Mac pillantása a lány mögé tévedt, mintha valamit észrevett volna. Kit hátranézett, és megpillantotta Ryder arcát a válla fölött. Mac keze remegett, amikor elvette az arcától. Erőlködnie kellett, hogy legyűrje a fájdalmat, mégis ökölbe szorította a kezét, és Ryder felé nyújtotta.

— Örülök…, hogy… itt vagy.

Ryder előrelépett és Mac ökléhez érintette a sajátját. Aggódva nézett a barátjára.

— Itt a helyem melletted, haver. Jól megijesztettél bennünket. Legközelebb ne csinálj ilyet!

Mac furcsán elvigyorodott, aztán fáradt sóhaj kíséretében leengedte a karját.

— Vigyázz Kitre!

— Fogok, haver! Megígérem. Csak szedd össze magad, hogy eltűnhessünk innen a pokolba. Gyűlölöm a kórházakat, te is tudod.

Kit elnézte őket, és percről percre jobban megkönnyebbült. A felszabadultság egészen a hatalmába kerítette. Gyengének és erősnek érezte magát egyszerre. Minden izma fájt, és lüktetett. Fogalma sem volt róla, mikor mosolygott utoljára ilyen önfeledten.

Véget értek a fájdalom és az aggódás hetei. Először a vetélés, aztán Mac balesete. Végre ismét szabadnak érezhette magát. Boldognak.

— Jól vagy, drága? Kimerültnek látszol — mondta Ryder.

— Jól vagyok — felelte Kit gombóccal a torkában. — Jobban nem is lehetnék — tette hozzá, és könnyek között rámosolygott.


Ryder Kitet figyelte, ahogy a kis díványon alszik a kórházi szobában. Teljesen kimerült volt, de mióta Mac visszatért, nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. Ryder hozott neki ételt és ruhát, hogy egyen, és átöltözzön. Általában az ágy melletti széken vagy azon a díványon aludt, amin most is épp.

Mac állapota gyorsan javult. Még mindig gyenge volt, de folyamatosan erősödött az előző hét óta. Ha ilyen ütemben lábadozik, néhány nap múlva felkelhet az ágyból.

— El kell vinned innen a fenébe! — szólalt meg Mac.

Ryder megfordult, és látta, hogy Mac ébren van.

— Hé, haver, egész jól nézel ki. A hangod sokkal jobb — jegyezte meg Ryder.

Mac megnedvesítette az ajkát, és morgott egyet.

— Még mindig úgy érzem magam, mintha elütött volna egy kamion.

Ryder bólintott.

— Ez természetes. Elütött egy pisztolygolyó.

Mac elfintorította az arcát.

— Tudom. Emlékszem.

Mac pillantása Kitre tévedt. Ryder látta a vágyakozást a szemében. Szüksége volt rá.

— Beszélnünk kell, Ryder! — mondta Mac.

Ryder sóhajtott. A fenébe, egyáltalán nem állt készen erre.

— Igen, én is tudom.

— Szereted — mondta Mac.

Ryder bólintott.

— Igen. Szeretem.

Mac nem reagált, bár Ryder nem is mondott neki újdonságot. Ezt már tudta.

— Ő is szeret.

Ryder nem tudta, mit feleljen, nem akarta megbántani Macet. Nem számított, mennyire szereti Kitet, nem tudott volna fájdalmat okozni annak, akivel olyan régóta voltak már barátok. Annak, aki jobb testvére volt, mint egy vér szerinti lett volna.

Mac rámeredt.

— Semmi gond, haver. Tudom, hogy szeret. Elmondta nekem.

Ryder lesütötte a szemét.

— Sajnálom, Mac. Fogalmad sincs róla, mennyire sajnálom. Soha nem akartam kettőtök közé állni.

Mac nagy levegőt vett, majd lassan kiengedte. Hangosnak tűnt a sóhaj a csendes szobában.

— Mindkettőnket szeret. Soha nem csalna meg, Ryder. Tudom. Épp ez az, ami felőrli.

— Tudom — mondta Ryder csendesen.

— Mindketten szeretjük. Mindig is szerettük. Szoros kapcsolatban voltunk eddig is, mi hárman. Semmi okunk sincs rá, hogy ne folytassuk.

Ryder felkapta a fejét. Döbbenten bámult Macre.

— Miről beszélsz?

Mac feljebb tornázta magát az ágyon, az arca megrándult a fájdalomtól. Látszott rajta, milyen erőtlen még.

— Figyelj, haver, beszéljük meg ezt máskor.

— Nem — mondta Mac határozottan. — Most kell megbeszélnünk. Gondolkodj el rajta, hogy amikor felébred, ismét boldoggá tehessük.

— Mac, amit mondani akarsz… A pokolba is, azt se tudom, mire akarsz kilyukadni.

— Tényleg nem? Mindnyájan boldogok voltunk, amikor hármasban voltunk együtt. Kit a legjobban. Ahogy én látom, semmi akadálya, hogy folytassuk ezt a kapcsolatot. Mi hárman.

Ryder szólásra nyitotta a száját, de inkább elhallgatott. Amit Mac javasolt… Talán a legönzetlenebb emberi gesztus, amelyben valaha része volt. És a leggyakorlatiasabb is. Először csillant meg a remény előtte.