Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Jack elkapta a pillantását, tudta, hogy rá néz. A tekintetével végigpásztázta a testét. Vágytak egymásra, tele voltak elfojtott szenvedéllyel. A levegő izzott kettejük között, mintha elektromos kisülések cikáztak volna át a termen.

Mia lassan elfordította a tekintetét, és a rúdnak támaszkodott a színpad közepén.

Az aznap esti műsora más volt. Általában lassan és szexisen táncolt. Néhány erotikus fordulat segített feloldani az idegességet és a szorongást. A mai zene azonban pörgős volt, dobok szóltak, és úgy hangzott, mint egy vad, törzsi rituálé.

A lány teste megrázkódott és vonaglott. Az apró anyag, amely takarta, együtt mozgott a mellével. A csípője a vad ritmusra hullámzott. A zene hatalmába kerítette a testét, behunyta a szemét és elfeledkezett időről, térről.

Ma éjjel nem egy halom idegennek táncol. Elképzelte, hogy csak Jack látja. Csábító varázserőt sugárzott, izgalmas, hívogató volt.

Tudta, hogy Jack nézi őt. Érezte magán a szemét, égette és perzselte a bőrét, akár a tűz. Mia úgy bontotta le magáról a lenge ruhadarabokat, mintha maga Jack csinálná.

A haja a vállára omlott, ahogy kihúzta a hajtűt a kontyból a tarkóján. A tincsek eltakarták a mellét, a bimbók erotikus bújócskába kezdtek szőke hajában.

Lehunyta a szemét, és hátravetette a fejét. Megfogta a mellét, nyomogatta és feltolta. Pajkosan fölpillantott, aztán elengedte a mellét. A kezét lecsúsztatta a hasán és izgatóan a lába közé nyúlt. Két ujját becsúsztatta az apró selyem alsónemű alá, és ott mozgatta őket, mire a tömeg egyre hangosabb lett.

Ismét Jackre pillantott, és megremegett, amikor meglátta a nyers vágyakozást a szemében. Igen, ez a műsor csak neki szól. Végre megtudja, mit dobott el magától. Remélte, akkora erekciója van, hogy szinte fáj.

A dobok játéka gyorsabb lett. Mia vonaglott, dobálta magát, a karját a feje fölé emelte, a műsora a tetőpontjához közeledett. A padlóra hullott, a teste megfeszült és rángatózott, ahogy orgazmust színlelt.

A húszdollárosok csak úgy záporoztak rá. Férfiak rohantak a színpad széléhez, és két kézzel dobálták. Mia lassan felállt, összeszedte a pénzt a földről, és erotikusán az alsóneműje pántja mögé dugta őket. Közelebb ment a tömeghez, a csípőjét mozgatta, mikor megérintették a bőrét.

A lépcső aljában Martin várt rá, egy törölköző volt a karján. Mia összerezzent, amikor megérintette. Maga köré tekerte a törölközőt, otthagyta a férfit, és az öltöző felé indult.

Martin utánasietett. Lihegett, ahogy tekintélyes testét végigvonszolta a folyosón.

— Csodálatos voltál ma, Mia. Nagyon, nagyon jó. A vendégeim nagyon elégedettek voltak a műsoroddal, és alig várják, hogy intimebb környezetben is lássanak. Öltözz át, és gyere be a hátsó terembe! Ne vesztegesd az időt, már várnak rád.

Mia megtorpant az öltözője ajtajában és felé fordult.

— Nem érzem jól magam, Martin. Nem csinálhatnánk ezt máskor?

A férfi arca elvörösödött, és vastag mutatóujját az arcába tolta.

— Ne szórakozz velem! Ott leszel, különben… Nem hinném, hogy szívesebben lennél egy börtöncellában.

A lány megrázta a fejét.

— Nem — suttogta.

— Biztos voltam benne. Gyerünk, vonszold a segged! Nincs kedvem a játékaidhoz ma este!

Mia belépett az öltözőjébe, becsapta az ajtót, és bezárta maga mögött. Az ajtónak támaszkodott, leült a földre és a kezébe temette az arcát.

Bárcsak visszamehetne az időben, és megváltoztathatná azt az éjszakát! Megrázta a fejét, letörölte a könnyeit. Akárhogy is erőlködik, nem tudja megváltoztatni a múltját. Semmi értelme nyafogni.

Az egyetlen, amit tehet, hogy összeszedi magát, kifizeti, amennyivel Martinnak tartozik, felhagy ezzel az élettel, és elmenekül a városból.

Felkászálódott a földről, és gyorsan átöltözött. Tudta, mit vár tőle Martin. Nem kellett ugyan meztelennek lennie, mégis majdnem az volt, mert az apró bikini alig takart valamit. Amikor belebújt a magas sarkú cipőbe, elvesztette az egyensúlyát. Megragadta az öltözőasztal szélét, nehogy elessen.

Fáradt volt, a lába fájt, ráadásul még koktélokat és előételeket kell felszolgálnia a nyolc centis sarkú cipőben. Pompás.

Türelmetlen kopogást hallott az ajtó felől.

— Megyek már! — vetette oda.

Óvatosan az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Martin állt ott, végignézett rajta, a szeme elégedetten csillogott.

— Nagyon jó! Most pedig gyere. Már várnak rád.

— Kik ezek? — kérdezte Mia gyanakvóan, és utánaindult a folyosón.

— Mi közöd hozzá? — csattant fel a fickó. — Bőségesen fizettek a veled töltött időért, úgyhogy legyél velük kedves!

— Amíg csak ennyit kell tennem, menni fog — emlékeztette a lány.

— Azt fogod tenni, amit mondanak neked! — válaszolta Martin fenyegetően halkan.

Megállt a folyosó végén, egy nagy helyiség bejáratában, ahol gyakran szerveztek privát partikat vagy legénybúcsúkat. Az egyetlen szép terem volt az egész lepattant bárban.

Kinyitotta az ajtót és betuszkolta Miát. A lány pislogott, és idegesen vizslatta a férfiak csoportját, akik egymástól kisebb távolságra ültek. A szemükben várakozás, és vágy csillogott. Martinra nézett, tiltakozni akart, de a férfi arckifejezése megállította.

Börtön — súgta a pillantása.

Mia ismét a férfiakra nézett, és arra gondolt, lehet, hogy még a börtön is jobb hely ennél.

Jack figyelte, ahogy a dagadt fickó sietve végigmegy Miával a folyosón, majd betuszkolja egy helyiségbe. A karján megfeszültek az izmok, a keze ökölbe szorult a teste mellett. Valami nincs rendjén.

Az ösztöne még soha nem hagyta cserben. Legszívesebben berúgta volna az ajtót, és kirángatta volna Miát a szobából. De félelmet látott a lány szemében, és tudta, hogy bajban van. Nem akarta, hogy bántódása essék.

Néhány perccel később a dagadt fickó kijött, Jack pedig elindult felé. Félúton találkoztak. Jack nyugalmat erőltetett magára.

— Megint találkozunk.

A fickó ingerülten felnézett, majd elmosolyodott, amikor meglátta Jacket.

— Azért jöttél, hogy megnézd Miát?

Jack bólintott.

— Megfontoltam az ajánlatodat.

A fickó a hüvelykujjával megbökte a vállát.

— Néhány vendégemet szórakoztatja most. Természetesen bemehetsz, de ára van.

Jack szeme elkeskenyedett.

— Pontosan miféle szórakoztatásról beszélünk, mert meg kell mondjam, nem szeretek másokkal nőn osztozkodni.

A dagadt nevetett.

— Ha adsz nekem ötszáz dollárt, a tiéd egész estére. Nem fekszik le egy vendéggel sem. Jobban szeretem, ha csak elvarázsolja őket. Addig mozgatja a punciját az orruk előtt, amíg a gatyájukat is odaadnák, hogy vele legyenek. Terveim vannak Miával, de nem szerepel közöttük, hogy szedett-vedett kurvát csináljak belőle.

— Mégis odaadnád nekem egy éjszakára — felelte Jack.

A fickó megvonta a vállát.

— Neki is szüksége van a karbantartásra, ráadásul úgy látom, nem igazán rajong érted. Ráfér a kis kurvára a lecke. Talán rájön, hogy nem ő az, aki irányítja itt a dolgokat.

Jack legszívesebben torkon ragadta volna, és addig szorítja, míg ki nem dülled a szeme. Óvatosan a pénztárcájáért nyúlt, nehogy elárulja a dühét a keze remegésével. Kihúzott öt bankjegyet, és a fickó felé nyújtotta.

A férfi elvette a pénzt, és a zsebébe tömte.

— Csak arra ügyelj, hogy itt legyen holnap este hat előtt. Fel kell lépnie, és fontos programja van rögtön utána. — Nevetett, amikor ezt mondta.

Jack bólintott. Túlságosan erősen kellett szorítani a fogát, semhogy meg tudott volna szólalni.

A dagadt fickó a szoba irányába intett a fejével.

— A tiéd.

Jack az ajtó felé indult, és megállt, mielőtt kinyitotta volna.

— Mibe keveredtél, Mia? — motyogta magának. — Mi a fenéért árulod itt magad minden éjjel?

Kinyitotta az ajtót, és igyekezett áttekinteni az eléje táruló képet. Egy csomó öltönyös üzletember ült a fotelekben, elszórtan a szobában. Zene áradt az olcsó hangfalakból, és az összes szem a helyiség túlsó végére szegeződött. Jack követte a pillantásukat. Mia érzéki táncot lejtett, egy széket használt színpadként.

Fel volt öltözve, de csak alig. A mellbimbóját és a lába közét ugyan eltakarta a ruha, de ez volt minden. A lány felnézett, és meglátta. Egy pillanatra megmerevedett és rámeredt. Szégyen villant gyönyörű, kék szemében. Aztán félrenézett, és folytatta a táncot.

A számnak hamarosan vége lett, Mia pedig végigment az ülő férfiak között, mosolygott, és incselkedett velük. Felvette az italrendelést, aztán a minibárhoz suhant, hogy kitöltse az italokat.

Bár határozottnak és összefogottnak tűnt, Jack jól látta, hogy remeg a keze, ahogy a tálcára teszi az italokat. Félelmet és zavartságot látott a tekintetében. Akármit is csinál itt Mia, az biztos, hogy nem jószántából teszi.

Hátradőlt a székében, és megpróbált úgy viselkedni, mint a többiek a szobában. Miután Mia kiszolgálta őket, lesütött szemmel elé állt.

— Mit keresel itt?

Jack felhúzta az egyik szemöldökét.

— Vigyázok, nehogy bajba kerülj.

— Martinnak nem fog tetszeni — sziszegte. — Menned kell.

— Ó, a dagadt fickóra gondolsz? Tudja, hogy itt vagyok. Légy jó kislány, és hozz egy italt! — tette hozzá, és megpaskolta a lány fenekét.

Mia összerezzent, és elsétált. Jack a többi férfira kacsintott, akik végignézték a jelenetet. Fogalma sem volt, kik azok és milyen veszélyt jelentenek, de nem akarta tudtukra adni a szándékát. Hadd gondolják csak azt, hogy ő is egy közülük, aki épp nőre vadászik.

Hajnal felé járhatott már az idő. Mia fáradtnak látszott, a lába hasogatott, de a férfiak nem akartak még távozni. Még több italra, még több táncra vágytak. Egyre részegebbek, hangosabbak és követelőzőbbek lettek.

Az egyik egyszer csak az ölébe vette Miát, és az ágyékához szorította a fenekét. Megfogta a mellét a bikinin keresztül, és megszorította.

Jack már épp felpattant volna a székéből, mikor Mia arcon öntötte a férfit egy itallal. Az felugrott, és a földre lökte Miát.

— Kurva, ezért fizetni fogsz!

Dühösen törölgette az italt drága öltönyéről. Amikor az övéhez nyúlt, Jack megelégelte a dolgot. Átverekedte magát a férfiak között, akik addigra már mind felálltak, és a dühös fickót biztatták. Jack lehajolt, és a karjába vette Miát. A lány odabújt hozzá, Jack a mellkasán érezte a szívverését. Rettenetesen félt.

— További szép estét kívánok az uraknak — mondta Jack. — A hölgynek és nekem van egy kis üzleti ügyünk. Nem igaz, édes?

Mia bólintott, és még mélyebbre fúrta a fejét a mellkasában.

— Várj csak egy kicsit! — tiltakozott a dühös fickó. — Fizettünk a szórakoztatásért!

— Beszéljétek meg Martinnal — szólt vissza Jack a válla felett, és az ajtó felé indult -, ugyanis nekem ígérte a lányt ma éjszakára.

Jack látta, ahogy valaki a kezét a férfi vállára teszi.

— Hadd menjen, lesz máskor is alkalmunk rá.

Jack összeráncolta a homlokát, de folytatta az útját az ajtó felé.

Áthaladt Miával a karjában a már üres klubhelyiségen, kilépett a bejáraton, és a kocsijához ment. A lány kis keze szorosan és odaadón a tarkójára simult, az arcát a mellkasába fúrta. Enyhén remegett, amitől Jack percről percre dühösebb lett.

Kinyitotta az utasülés felőli ajtót, finoman beültette a lányt, aztán megkerülte az autó elejét, és beült a kormány mögé. A lányra nézett, aki háttal neki, összekuporodva bámult ki az ablakon. Káromkodott egyet, beindította a motort. Néhány perc múlva elhaladt a lány bérháza előtt, úton a város egyik kevésbé lerobbant negyedébe.

— Hová megyünk?

— Egy hotelbe. Biztos lehetsz benne, hogy nem foglak visszavinni abba a patkánylyukba, amit a lakásodnak nevezel. — Meglepetésére a lány nem veszekedett vele. Tény, hogy elég fáradtnak látszott a beszélgetéshez.

Begördültek egy hotellánc egyik szállodájának a parkolójába. Jack leállította a motort.

— El ne mozdulj! — utasította. — Szerzek egy szobát.

Öt perccel később visszatért a szobakulccsal a kezében. Üres parkolóhelyet keresett, és beállt. A kocsi kulcsát a zsebébe süllyesztette, kiszállt, és átment Mia oldalára. Amikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy a lány mélyen alszik. Nem akarta felébreszteni, így aztán átkarolta a kis testét, kiemelte a kocsiból, és felvitte a szobába. Amikor az ajtóhoz ért, úgy ügyeskedett, hogy Mia lába alól elérje a kilincset.

Kint már világosodott, nemsokára fényes nappal lesz. Oldalazva belépett a szobába, és örömmel látta, hogy van sötétítőfüggöny. Miának pihennie kell. Berúgta maga mögött az ajtót, aztán az ágyhoz vitte. Amikor letette, a lány kinyitotta a szemét. Félelem, zavartság és bizonytalanság ült benne.